Hogyan határozod meg magad szakmailag? Te vagy Kozma Niki, pilatesoktató, gerinctréner, és még mi? Mi az esszenciája a te szakmaiságodnak?
Ez nagyjából lefedi a fő irányvonalamat. Sokfélét tanultam, de leginkább a tartásfejlesztés volt, ami megfogott. A mélyizomzat és a stabilitás témája benne van minden órámban, illetve most a manuális technikákba is belekezdtem a Testszobrászat kapcsán, ami egy tartásfejlesztésre való technika. A fő minőségi dolog az összes órámon, hogy egy mély figyelmet, mélyebb testtudatosságot tudjak átadni a vendégeknek, hogy a hétköznapokban is tudjanak figyelni magukra. Szóval te most meghatározod magad, mint egy olyan ember, aki a testtudatosságot fejleszti, a testtartásra és a belső figyelemre helyezi a hangsúlyt. De tudom, hogy nem volt ez mindig így, hiszen te egy sikeres karrierváltó vagy. Érdekelne, hogyan lettél te az az ember, aki mások testtudatosságát fejleszti, abból az emberből, aki előtte voltál. Elkezdtem felfigyelni arra, hogy egy csomó mindent nem tudok saját magamról és a testemről. A testemről, amiben benne élek, és ezt nagyon gáznak tartottam. 2010 februárjában elmentem egy oktatónak a „Feltöltődés” órájára. Nagyon-nagyon féltem tőle, mert tudtam, hogy nem csak mozgás lesz benne, hanem valami mélyebb szembesítés is. De elmentem, és nagyon jól tettem - onnantól kezdtem el önismerettel is foglalkozni. Akkor már négy éve könyvelőként dolgoztam, és mellette jártam a mozgásos órákra, amiket nagyon szerettem. Az edzőm beleültette a bogarat a fülembe, hogyha én ennyire szeretem a pilatest, akkor akár oktathatnám is. Elkezdtem forgatni a fejemben ezt a gondolatot, és onnan indult ez a lavina: megfogalmazódott bennem, hogy én ezt szeretném csinálni. Miközben könyveltem, párhuzamosan csináltam az életvezetési tanfolyamot, az edzői majd gerinctréneri képzést. Aztán 2012-ben jött egy lehetőség. Egy barátnőm szólt, hogy egy baba-mama stúdióba keresnek oktatót. Természetesen teljesen megdermedtem, hogy úristen, ez egy mekkora falat! Még nem volt olyan tudásom, az OKJ-s képzés még folyamatban volt, a gerinctréneri még sehol, és hogy én így hogy jövök ehhez? Szóval itt volt egy ilyen… Volt egy bazi nagy félelem! Nem volt még egyéni vállalkozóim, minden teljesen bizonytalan volt. Akkor megkerestem azt a csajszit, aki önismeretben úgymond az anyukám volt, és elmondtam neki, hogy van egy ilyen lehetőség, ami tök jó lenne, de ott voltak a félelmeim. És vele kezdtük el kibogozni, hogy hogyan lehetne ezt csinálni. Elkezdett felkészíteni rá, és 2012-ben megvolt a legeslegelső pilates órám. És hogyan néztek ki ezek a tervek? Papíron elkezdtük összeírni a lehetőségeket, az ötleteket, a marketinget. Nagyon sok szakmában kellett otthon lenni, hogy egy helyen elkezdjek órát tartani. Mert az egy dolog, hogy az ember kiáll, amihez nagyon sok tudás kell, de mellette emberek is kellenek abba a stúdióba. Szóval a marketing részét nem tudtam kihagyni. Persze itt is lesokkolódtam, hogy bár ebbe beleállok és csinálom, de ez iszonyú sok. És mellette még ott volt a főállás. Akkor ráadásul még soha életemben nem álltam ki emberek elé, nem tartottam előadásokat, nem formáltam közösségeket. A kommunikációt illetőleg konfliktushelyzetben konkrétan lefagytam, és ha kicsit feszültebb volt a helyzet, akkor beragadt a torkom és semmi nem jött ki a számon. Akkor ez egy óriási komfortzóna elhagyásnak tűnt? Igen, nagyon sokféle képességet ki kellett fejlesztenem, vagy legalábbis szembesülni azzal, hogy mik kellenek ehhez a szakmához. Úgyhogy mindezt összeszedve úgy döntöttem, hogy jó, akkor csináljuk. Mi adta meg neked azt a pluszt, ami ahhoz kellett, hogy ezt meglépjed? Hát az, hogy nem egyedül voltam benne, hanem volt, aki támogatott. A mentorom hitt bennem, folyamatosan ismételte, hogy mik azok a képességek, amiket ha kifejlesztek, akkor azzal csodákra leszek képes. Milyen képességekről volt szó? Például az, hogy hogyan viszonyulok az emberekhez, milyen az attitűdöm. Akkoriban még nem voltam annyira nyitott, de a kedves, törődős, gondoskodós hozzáállás már megvolt. És te tudtad ezt magadról? Tudtam ezt magamról, csak természetesnek gondoltam. Azt hittem, hogy ez mindenkinél így van. Hogy ez nem egy különleges vagy egy értékes dolog, hanem én ilyen vagyok, és ez tök normális. Később persze rájöttem, hogy nem mindenki ilyen, de ehhez el kellett kezdeni csinálni, és csak később jöttek azok a szembesülések, hogy hú, ezek tényleg az értékeim. De addig kellett az a segítség, aki kívülről látott, hogy az ott bennem van, hogy el tudjam hinni magamról, hogy ez erős és értékes. Illetve az volt nagyon erős még, hogy én átlagember voltam egy könyvelői állásban. És többször megfordult a fejemben, hogy hogy jövök én ahhoz, hogy kiálljak emberek elé, és mozgásos órákat tartsak, amikor mindenféle tartásbeli problémák ott vannak nálam is, és nem tudok megcsinálni bizonyos jógapozíciókat. Hogy milyen példát mutatnék én? A mentorom segített nekem oda eljutni, hogy nem kell, hogy tökéletes testtartásom legyen, az számít, hogy minden nap teszek érte és fokozatosan fejlődök. Az óráimon szoktam is mondani, hogy én nem egy fitness-bálvány vagyok, az elérhetetlen kategória, nekem is vannak korlátaim. És mik voltak a saját erőforrásaid? Az, hogy én annyira megszerettem ezt a mozgásformát, meg azt, amit adott nekem testtartásban, meg közérzetben, hogy abból jött egy erős késztetés, hogy én ezt meg akarom tanítani másoknak is, hogy erről tényleg mindenkinek tudnia kell. És láttam, hogy mi megy a fitnessben, és nem láttam magas minőséget. Az meg gyerekkorom óta jelen volt, hogy precíz, pontos, és akkor még baromi maximalista voltam, és mindig is érdekeltek a részletek. A legtöbb embernek úgy jön a váltás gondolata, hogy benne van egy helyzetben, amit utál, de nem tudja rászánni magát, vagy nem találja meg az erőforrásokat, amik ezt lehetővé teszik. Nálad ez hogy volt? Könyvelőként is szerettem dolgozni, jó képességeim voltak hozzá, elégedettek voltak velem. De ez kötött munkaidő, 8-10 óra egy helyben ülés. Néhány év könyvelés után megfordult a fejemben, hogy biztos, hogy így akarom-e leélni az életemet? Egyébként pedig mindig is mozogtam, hol versenyszerűen, hol csak úgy. Nekem az önismereti-életvezetési tanfolyam hozta meg azt a felismerést, hogy én a könyvelést tiszta szívből nem szeretem. Amikor az ember ennek tudatába kerül, akkor dönthet úgy, hogy ezzel nem foglalkozik, és élheti tovább az életét. Gondolhatja azt, hogy nekem ez nem jár, hogy nem lehet egy olyan szakmája, amit tényleg szeret csinálni. A pilates órákat viszont nagyon szerettem, de még akkor sem gondoltam azt, hogy én most erre váltanék. Az emberben vannak szakmákról különböző elképzelések, hogy mivel hogy lehet keresni. A mai napig jönnek a kérdések, hogy én ebből hogy élek meg? Van aki úgy gondolja, hogy ebből nem lehet megélni, mások pedig azt, hogy óriási bevételek vannak. Van, aki biztosabbnak gondolja a munkavállalói létet, mint az egyéni vállalkozóit, pedig a munkáltatója is bármikor kirúghatja. Ezek miatt a tévhitek miatt sokan nem tisztázzák le, nem próbálják ki magukat, pedig lehet róla információkat gyűjteni, meg gondolkodni. De az tényleg kérdés, hogy ez valóban neked való-e. Amikor az elején elindultam, akkor adtam neki egy esélyt, hogy megtapasztaljam, Kozma Niki milyen ebben a szakmában. Mindenki mást mond, és ez persze ott van félelemként, de én meg szerettem volna csinálni és sokat tréningeztünk arra az önismereti tréningen is, hogy higgyek abban, hogy ha jó helyen vagyok, és jó irányba megyek, akkor az élet adja a lehetőségeket. És tényleg adja a lehetőségeket. De az hogy te beleállsz és csinálod, az már a te döntésed, és tényleg bátornak kell lenni, hogy sok tényezőt nem ismerve menj arra, mert érzed, - a szívedben érzed - hogy neked ott van helyed és menned kell. Ha erre az ember hallgat, akkor lesz egy olyan folyamat, ami halad. Az edzői szakmában ezt éltem meg, hogy mindig nyílnak kapuk, lehetőségek. Amiknél mindig megtorpan az ember, mert ott van a félsz. Nyilván mérlegelni kell, hogy az most mekkora falat, vagy időszerű-e. Ehhez magadat is kell ismerned, hogy mennyit bírsz. Lehet, hogy majd később bírni fogod, de most még nem. Tényleg, a saját dolgaiddal tisztában kell lenned. Mik voltak azok a dolgok, amik megadták a lehetőséget arra, hogy adhass egy esélyt magadnak. Voltak-e biztosítékaid, vagy ez egy ugrás volt a semmibe? Ez piciben indult. Először párhuzamosan csináltam a két szakmát. Ez két év volt, és utána volt egy olyan időszak, amikor már vállalkozó voltam, de még besegítettem a könyvelőirodában. Az az időszak arra tök jó volt, hogy bele tudtam kóstolni, de még ott volt a biztos állásom. De egyre inkább összeegyeztethetetlenebb volt. Én akkor párkapcsolatban éltem, és ez egy biztonságot adott. És amikor már érződött az egészen, hogy kezd sok lenni nekem - mert ugyan csak pár órát tartottam, de az mégis a szabadidőből ment el - akkor született egy megállapodás a párommal, hogy kezdjem el csinálni. Nekem akkor annyi keresetem volt, hogy a járulékokat tudtam fizetni. És képzeld el, hogy abban az időszakban még mindig nem sikerült annyira fellendítenem a dolgokat, de azért haladtam marketingben. Aztán jött egy lehetőség egy jónak tartott fitnessben. Ott is az volt, hogy… öööö... be voltam szarva. Ok, nézzük meg, hát valahogy csak el kell kezdeni. Először csak néha-néha bejártam helyettesíteni, elkezdtek megismerni a vendégek. Utána volt egy egészen mély pont. A párkapcsolatomban felgyűltek a problémák, a párom elunta a dolgot. Rákérdezett, hogy mikor fogok már végre normálisan keresni, meg hogy nem látja, hogy dolgoznék az ügyön. Nem tudtam neki megmondani, mikor lesz belőle egy felépített karrierem, amiből el tudom tartani magam, vagy mikor lesz annyi keresetem, mint könyvelőként. És akkor annak egy szakítás lett a vége, amit én mondtam ki. Ez egy nagyon nehéz helyzet volt, mert akkor a havi keresetem kb. 50 ezer forint volt. Ekkor volt egy fordulópont, ahol mérlegelnem kellett, hogy visszamegyek-e a könyvelői szakmába, vagy megpróbálom felfuttatni a vállalkozásomat. Ebben is kaptam a segítséget. Ilyenkor minden változik! Albérlet, egyedüli háztartás… Megnéztem, mennyi megtakarított pénzem van, az mennyi időre lesz elég, hogyan alakulnak majd a bevételek. És ott volt az is, hogy visszamenjek-e könyvelőnek, ahol lenne egy biztos keresetem, de utálom, és ráadásul már tudom is, hogy a másikat meg nagyon szívesen csinálnám. Átbeszéltük, átterveztük önismereti mentorommal. Végül adtam az edzősködésnek egy-másfél évet. Na, ott kezdett el felfelé megindulni a dolog, sok lehetőséggel. Bennem van egy olyan is, hogy a nehéz helyzetekben nagyon fel tudok állni, hogy na jó, akkor csináljuk. Tehát amikor nincs nagyon éles szituáció, akkor nem pörgök annyira. De kritikus helyzetekben az erőm, a motivációm nagyon elindul. Ez egy új felismerés volt, vagy ezt már tudtad magadról előtte is? Hmm, új volt. Visszatekintve, a szüleim élettörténetében ez abszolút benne volt, ezt a példát mutatták. Viszont az, hogy én erre képes vagyok, az ott jött ki. Ezt a történetet elhallgatva, te komoly áldozatokat hoztál az új utadért. Erre ráment a párkapcsolatod… Én inkább úgy mondanám, hogy ott volt egy erős próbatétel. Én azért is mertem belemenni a váltásba, mert egy beszélgetés során bizonyosságot szereztem, hogy biztos támasz a párom. Nem így lett. Később jöttem rá, amikor elkezdett a karrierem felfelé ívelni, hogy mennyire befolyásolható voltam, hogy nem tudtam kiállni magamért, az értékeimért. A páromban benne volt a félsz, és elültette a bogarat a fülembe. Én pedig elhittem, hogy ez így van, akkoriban még tök bizonytalan voltam. Amint ebből a környezetből kikerültem, és olyan emberek vettek körül, akik bíztak a sikerben és a hogyanra segítettek összpontosítani, onnantól elkezdtem ebből erőt meríteni, és nem foglalkoztam azzal, hogy ki mitől fél. Vakon mentem arra - ez tudott egy erős irányt adni. Hol van még benned a könyvelő? Ott van bennem, hogy én a vállalkozásom hátterét tudom. Nem parázom, mint más, újonnan indult vállalkozó. Egyébként segítek is kezdő vállalkozóknak elindulni. Ez amolyan hard skill, de ami könyvelő soft skill, az hogyan van jelen? A pontosság, precizitás abszolút. Meg az, hogy kontroll alatt tartsam a testemet és a mozdulataimat, meg figyeljek az apróságokra. Hol jó ez a kontroll-mánia, hol nem. Az elején nekem nagyon fontos volt, hogy úgy érezzem, én tartom kézben a dolgokat. Aztán rájön az ember, hogy sok mindent nem tud kézben tartani, egy csomó bizonytalansági tényező van. Szóval szépen fokozatosan lejött rólam a kontroll-mánia, de azért jó ha van (nevet). És az, hogy könyvelőként is egy biztos támasza voltam a cégeknek, hogy „Niki tudja fejből”. Sok mindent megjegyzek a vendégeimnél is, hogy kivel mi van, és számíthatnak rám, ha tőlem segítséget kérnek. A rendszerszemlélet is megjelenik, a feltérképezés a kedvenc feladatom volt. Mi a legjobb dolog most a munkádban? Mindig az új dolgok, hogy valamerre fejlődjek, a tanulás mindig felpezsdít. Most a Testszobrászat, ami teljesen új. Hiszen ez egy manuális technika, ahol teljesen más szemlélettel tanulunk anatómiát, illetve máshogy közelítünk az emberi test felé. Milyen tanácsot adnál másoknak, akik karrierváltásban gondolkodnak? Szerinted mi a legfontosabb, ami ahhoz kell, hogy ez sikerülhessen? A kitartás mindenképpen. Ne adja fel az első kudarcnál. Az is fontos, hogy magával egyre inkább tisztában legyen, hogy ő találja meg a saját útját. Ez kőkemény meló. Cselekedni kell. Ha pedig van egy lehetőség, akkor bele kell állni, és hallgatni kell a megérzésekre. Rájönni, hogy miért fél dolgoktól, hogy ezek kipukkanjanak. A félelmek mindig jönni fognak, csak kérdés hogyan használja az ember, hogy a javára váljon. Tudsz erre példát mondani arra, hogyan használod a félelmet? Még mindig küzdök azzal, és sokszor előjön, hogy „Nem vagy elég jó". Mindig látom azt, hogy mekkora tudás van, amit még tényleg nem tudok. Ilyenkor jönnek a visszajelzésekből való táplálkozások. Az ember mindig megteheti, hogy leírja és visszaolvassa, hogy mennyi embernek segített. Emlékeztetem magam, hogy ezt is, azt is megéltem, mert hajlamos vagyok elfelejteni. Van otthon egy bögrém, amibe minden héten beleteszem, hogy mi volt a legjobb a héten, ami történt velem, és ezeket visszapörgetem. Év végén visszanézem, mennyi minden történt velem. Tehát csomó tudatos technikát alkalmazol. Igen, párszor sikerül a sötétségbe behúzni, és nagyon szarul lenni, de ezek a mankók segítenek kijönni belőle. Nálam ez így alakult ki , hogy ezt így kell csinálnom. Ezek a technikák szépen tudják oldani a rossz időszakokat. Hogyha most tanácsot adhatnál a fiatalabb önmagadnak, mit mondanál? Ez annyira egy folyamat, hogy nem tudom, hova tudnék beleszólni. Mert akkor tök más irányba mehetne el az egész, és a fene se tudja, hol kötök ki. Nem tudom, mit mondanék magamnak. Sosem nyúlnék bele, vagy változtatnék a dolgokon. Akkor jó volt ahogy volt, akkor nem tudtam más lenni. |
SZERZŐLózsa Rita - biológus és coach ARCHÍVUM
CÍMKÉK
|